Figyelem, ez a weboldal egy körüzenet része!
Nem kötelező
elolvasni! Továbbküldeni sem kötelező!
Ha úgy döntesz, hogy elolvasod, szived-joga eldönteni, hogy továbbküldöd vagy sem.
Azért én mégis megkérnélek,
hogy olvasd el…
Mert kik is az igazi magyarok?
Jo kérdés… Sokan azt
hiszik, hogy a magyarságot a nemzeti hovatartozás határozza meg. Mások azt
hiszik, hogy a magyarság attól függ, hogy milyen
nyelvet beszélsz… Sok vélemény van… de van egy dolog, ami
az osszes,
ugymond “magyar”-ra jellemzo. Ez pedig
az a tulajdonság, hogy a határon túli magyarokat
lenézik es nem ismerik el az ő magyarságukat… Ezek lennének az
igazi magyarok? Én kétlem… Én
ezeket az
embereket inkább egy rossz gyermekhez
hasonlitanam, annak ellenére, hogy az “anyaországban” élnek. Szerintem a magyarságot egyedul a cselekedetek határozzák meg! Bizonyára a magyarországi magyarok is sok mindent tettek magukért… Pl. rengeteget loptak, csaltak, hazudtak! Erre a bizonyiték a jelenlegi helyzet… Véleményem szerint az igazi
magyarok azok, akik itt, a határon
túlon, élnek. Ezek a magyarok voltak azok akik
a, most gazdagsagban élo magyarok foldjének szabadságát védték, véruk árán is! Mert mikor országunkat
megtámadta a Kuruc vagy a Torok, biztosan
nem az ország
kozepébol rendelték el a katonákat, hanem a határmentiek kellett fegyvert ragadjanak és nekik kellett
a Torok hadakat visszaverni! Mi voltunk azok, akik védték
a beképzelt “magyarok” seggét a külföldi seregektől! És most mit kapunk?
Lerománoznak minket! Leköpnek! Földbe tipornak! Legszivesebben mágján elégetnének! Ez úton szeretném
kérni az
“anyaországbeli” honfitársainkat,
hogy emlékezzenek azokra, akik vérüket
áldozták volna értuk, és ne
köpjenek, ha meghallják a nevüket! Arra ne
legyenek büszkek, hogy egy olyan
országban élnek, ahol nem ismerik
a nemzet fogalmát és ahol a lopásbol
él meg mindenki, még akkor sem,
ha mindenki jól megél
belőle… A tetteikre legyenek büszkék, csak ehhez előbb
cselekedni kell! Az első tettük
legyen az,
hogy elismerik
a mi magyarságunkat is! Nem
a nyilvánosság előtt! Nem! Olyan eldugottan,
amilyen eldugottan csak lehet! A szívük
mélyén! Erre az elismerésre
van nekünk szükségünk! Mert én úgy
érzem, mi náluk is jobban megérdemeljük ezt a titulust!
Tisztelettel,
Egy romániai Magyar
diák